Szóval a konferansz jól sikerült. Prof tartott előadást Stuttgarti részről, amiben szerepelt Zsotti munkája is. Kicsit nagy volt a nyomás így a konferansz előtt, mivel 4 nappal előtte közölte, hogy jó lenne ha kész lennék a diplomámmal, mert szeretne vinni pár példányt (30-at) és odaadni embereknek. Szerencsére kész lettem (persze semmi köze a szerencséhez, inkább talán azon múlt, hogy a hétvégét is megállás nélkül végigdolgoztam.. :-)). Szóval az előadás után el is kapkodtak összesen 22-t a 95%-os állapotú diplomamunkámból, építgettem kapcsolatokat, meghívtak phd-zni Trondheimbe (norvégia) és Vancouverbe (kanada), valamint személyesen is beszélgettem őfelsége Pieter Van Den Berg-gel, aki a delft-i főember mostanság. Felmerülnek a következő kérdések:
Kéne nyomni egy phdt? Nem kéne? Hol kéne? Most kéne? Akar -e Zsotti min. 4 évre mélyebben elmerülni a teóriában valahol külföldön? Akar -e egyáltalán mélyebben elmerülni a teóriában? Van mit mérlegelni, ilyen szempontból nagyon szerencsésnek érzem magam. Meglátjuk mi lesz, egyenlőre szépen haza kell költözni, befejezni végleg ezt a diplomaírás-mókát, sikeresen le kéne államvizsgázni és közben lehet gondolkodni és mérlegelni. Egy hét múlva utazás haza, addig pedig marad az eszmélés, pakolás, búcsúzás.
Már volt aki kérdezett A Blog jövőjéről. Meglátjuk azt is. Gondolom folytatom otthon is, valószínűleg ritkábban kicsit. Persze, csak ha van rá igény. Mindenesetre nekem jól esett írni és kapcsolódni hozzátok. Nem búcsúbejegyzés ez, csak úgy felmerült, hogy mi lesz a bloggal. Értitek, na.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Már asszem mondtam vala egy párszor, de egyre inkább várunk haza Drága Öcsikém... :) Kommen zí hírtelen plíz :)
Töki!
Jól látod a helyzetet. Először gyere haza. Itt majd felfogod mi volt kint és mi várhat még rád a jövődet illetően, mihez van erőd és mihez lelkesedésed...
4 év után már nehéz hazajönni, ha nem lehetetlen...
Sajnos ezek olyan kérdések, amik elől bizonyos emberek elmenekülnek, de vannak olyanok, akik mernek szembenézni vagy így vagy úgy.
Nagy lehetőség az ilyen és meg kell próbálni élni vele, de ha lelkiállapotod nem úgy engedi, akkor meg tudni kell nemet mondani.
Egy esetben nem fogod bánni a döntésedet, ha a sajátod lesz az és nem lesz kit hibáztatni.
Úgyhogy szerintem most gyere haza, nézd meg milyen a helyzet most kicsi hazánkban és majd meglátod.
Ha nekem újra jön lehetőség, én megpróbálok pattani...ha ez segít...
Te csak ne akarjál pattanni Komám, mi lesz akkor a Szilvágyi Testvérekkel néküled :P
Megjegyzés küldése